Címadás

Címet adni történetünknek legalább olyan nehéz, mint megírni azt. Miért is? Mert ezen áll vagy bukik az, hogy az olvasó egyáltalán kezébe vegye a sztorit, hogy eldöntse érdekli-e.

Ha kiadásra szánod a novellád/regényed, ne feledd, hogy a cím nem csak művészi szempontból fontos, hanem kereskedelmiből is.

Az iskolában megtanították, hogy a címnek figyelemfelkeltőnek kell lennie, kapcsolatban kell állnia a témával, azaz valamennyire utalnia kell rá, nem szabad túl hosszúnak lennie.
Remek tanácsok, de ezzel még nem vagyunk kint a vízből. Sőt, egyelőre ne is legyünk kint, merüljünk el egy kicsit.

 

Néhány író még az írás előtt szereti megalkotni a címet, hogy szemük előtt tarthassák a célt. Másoknak út közben jön meg az ihlet, a leírtakban találják meg a befutót. Megint mások a történet végén lelnek rá, miután feketén-fehéren előttük áll a teljes mű.

Javaslom, ha előbb, ha később született meg a cím, mint a sztori mindenképp olvasd át alaposan és egyeztesd a kettőt egymással. Gondold át, kapcsolatban áll-e a cím a történettel, mennyire találó?

Írj listát a neked tetsző cím-ötletekből, majd szűkítsd le a kört. Azok, amelyek a legjobban tetszenek mutasd meg a családodnak, ismerőseidnek, és kérdezd ki a véleményüket, melyiket részesítik előnyben.

Mire érdemes figyelni:

1. Találjuk meg az egyensúlyt. Kerüljük a túlságosan felejthető és a túl kacifántos, giccses címeket.

2. Mindenképp érdemes kigúglizni a befutó címet, elkerülve, hogy már megjelent könyvekét “lopjuk el”.

3. Ne legyen túl hosszú, egyesek szerint a 2-3 szavasok a legjobbak. Persze, a kiemelkedően jó több szavasok is létjogosultságot nyerhetnek.

4. Légy kreatív! Jómagam szeretem a rejtett címeket, melyek plusz jelentéssel bírnak. Lehet, hogy végig klappol a cím, de amikor elolvasom rádöbbenek, hogy másként is lehet értelmezni. Szerintem sokan díjazzák ezt az extra ajándékot.

5. Ne szabotáld a történetet! Ha a regényed titokzatos, sejtelmes, ne lődd le a poént, a végét. A célozgatással talán már a könyv első felében kitaláljuk a rejtély kulcsát, és így vesztünk az érdekeltségből.

 

Íme még néhány általános ötlet címadáshoz:

A legegyszerűbb, ha a szereplőnk nevét határozzuk meg címként:

Twist Olivér

Copperfield Dávid

Jane Eyre

Robinson Crusoe

Használhatjuk a főhős nevét némi bővítéssel:

The Great Gatsby

Ivan Ilijics halála (Tudom, utal a végkimenetelre, de valamiért mégis hangzatos, nagyon szeretem.)

Bridget Jones naplója

Stanley, a szerencse fia

Olyan címet is adhatunk, melyben nem szerepel konkrétan a központi karakter neve, hanem csak utalunk rá:

Az angol beteg

Monte Cristo grófja

A vörös sárkány (Határeset.)

Hangzatos lehet lelki állapotot, érzelmet, elvont fogalmat címként adni:

Büszkeség és balítélet

Értelem és érzelem

Bűn és bűnhődés

A történet önmagában is kiváló forrása lehet a címek - különösen, ha a főszereplő küldetésének céljára mutat.
Adhatunk kettős címet, mely, mint már említettem két értelmű és a többi.


Személy szerint, én sokkal nehezebben birkóztam meg a címmel, mint magával a sztori megírásával. A történet készen állt, de a cím egyre csak váratott magára. Harmadjára is megemlékezem erről, de szeretem a többértelmű címadást, ezért is ruháztam fel regényem egy kétértelművel. Így lett született meg regénysorozatom főcíme, a Hopeless Cases.

Se az elsődleges, se a másodlagos üzenetet nem kell sokáig fejtegetni, már az első pár oldalban meg lehet találni a gyökereket, de szerintem egy sorozat esetében jól van ez így. Mi áll az enyém hátterében?
Mindenekelőtt utalok az FBI ügynökpáros  munkájára, ügyeire, melyek fordításban reménytelen esetek. Másrészt utalok a páros  egyik felére, a főhősnőre, akit Hope-nak hívnak, és legalább olyan reménytelen, nehezen kezelhető és megfejthető, mint a megoldásra váró bűnügyeik.

Végszóként: Ne feledjük, bár a cím méretét tekintve eltörpül irományunk mellett, legalább akkora súlya van, hiszen ezzel fogják azonosítani a tartalmat. Kiválasztásánál legyünk nagyon körültekintőek!